Ne halaszd az imát arra, amikor már „rendben leszel". Most, ahogy vagy, szánj rá egy percet. Ne a szép mondatokat keresd, hanem az igazat. Ha nagy a fáradtság, ha nincs erőd hosszan fogalmazni, elég ennyi: Szeretlek, Jézusom, segíts rajtam. Mondd ki lassan, néhányszor, és közben tényleg emeld fel a szemed – az ablak, az ég, egy kép felé.

És napközben, egyszer, ne a mások konkolyát nézd, hanem tedd fel magadnak a kérdést: mi jó akar most bennem növekedni? Öntözd meg egyetlen mozdulattal – egy megbocsátással, egy türelmes szóval, egy csendes imával valakiért –, és bízd a többit arra, akié az aratás.