Ez a mai reggeli lelki útravaló egyperces szelete: egy ige és egy lépés. Ha jólesik, a teljes naphoz is van egy csendes ajtó lent.
„Isten ugyanis, aki azt mondta: A sötétségből támadjon világosság, a mi szívünket is megvilágosította, hogy Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán felragyogjon nekünk. Ezt a kincset azonban cserépedényben hordozzuk, hogy a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, ne magunknak." 2 Korintus 4,6–7
Szánj ma reggel egy percet arra, amit Jeremiás tett: menj le lélekben a fazekas házába. Tedd le a kezed, nyisd ki a tenyered, és mondd ki lassan: Uram, agyag vagyok a kezedben – formálj ma olyanná, amilyennek te akarsz. Ne te tervezd meg, milyen legyen a nap; add oda a Fazekasnak.
És napközben, egyszer, tedd fel a kérdést: hol ragyoghat ma át rajtam a kincs? Talán ott, ahol türelmet kér valaki, akit nehéz szeretni. Talán egy tiszta, egyenes szóban, ahol könnyebb lenne kerülni az igazságot. Ne magadat akard fényesnek mutatni – csak engedd, hogy a benned élő dicsőség kiszűrődjön, épp azon a helyen, ahol a legtörékenyebb vagy.