Keress ma egy rövid megállást, mielőtt a nap elsodorna. Nem kell hozzá hegy, csak egy perc csend: a konyhában, a kocsiban, egy ablak előtt. Ez a te Táborod. Csukd be egy pillanatra a lenti zajt, és mondd Jézusnak: „Itt vagyok veled a hegyen.”

Aztán nevezd meg azt az egyet, ami most a legjobban nyom, vagy amitől a leginkább félsz. Ne szépítsd, ne magyarázd. Tedd a tenyeredbe, és mondd ki csendben: „Keljetek föl, és ne féljetek. Erősítsd meg a beléd vetett bizalmamat.” Maradj ott még egy lélegzetnyit, és engedd, hogy a fény felől nézd. Aztán indulj, más szemmel.