Kérdezd meg magadtól csendben: mi az az egy dolog, amit ma görcsösen fogok? Lehet egy igazság, amihez ragaszkodom; egy sérelem, amit nem akarok elengedni; egy kis időm vagy figyelmem, amit sajnálok odaadni. Ne az összeset keresd, csak azt az egyet.

Aztán tedd meg vele a mag mozdulatát. Nyisd ki a tenyered, és mondd ki halkan: „Uram, ezt ma a földbe engedem.” Add oda azt a figyelmet, mondd ki azt a bocsánatot, engedd el azt az igazad. Nem lesz látványos, és talán senki sem látja. De a termés mindig a sötét földben, csendben indul. Elég egy szem mára.