Gondolj arra az egy emberre, akinek a tartozását nap mint nap magaddal cipeled: egy sértés, egy csalódás, egy be nem gyógyult seb. Ne az összesre, csak arra az egyre. Ma engedd el a száz dénárját. Lehet, hogy nem tudod megmondani neki; elég, ha a szívedben leteszed, és nem szeded föl újra.

Mielőtt megteszed, állj meg egy imára, és mondd ki halkan: „Uram, előbb engem engedtél el. A te irgalmadból engedem el őt is.” Ha pedig ma nincs, akire neheztelnél, akkor a hálát gyakorold: számold össze egyszer, mennyit engedtek el neked, és hagyd, hogy ez a nap végéig lágyan tartson.