Gondolj ma egyetlen emberre, akit könnyű volna méricskélve szeretni: aki nem hálás, aki bosszant, aki nem érdemli ki. Ne az egész világot, csak őt. Adj neki ma valamit abból, amit te ingyen kaptál: egy türelmes mondatot, egy ki nem mondott szemrehányás elhagyását, egy terhet, amit csendben leveszel a válláról.

Mielőtt megteszed, állj meg egy imára, és mondd ki halkan: „Uram, nem a saját szeretetemből adom, hanem a tiédből, ami engem is érdem nélkül tart.” Nem kell nagy dolog. Egy ember, egy mozdulat, egy hely, ahova ma odaállsz valakiért, és a többit rábízhatod arra, aki a szövetséget nem felejti el.