Ez a mai reggeli lelki útravaló egyperces szelete: egy ige és egy lépés. Ha jólesik, a teljes naphoz is van egy csendes ajtó lent.
„Az Úr dicsősége bevonult a templomba a kapun át, amely keletre nézett. Ekkor a lélek fölemelt, bevitt a belső udvarba, és lám, a templomot betöltötte az Úr dicsősége. […] Emberfia, ez az én trónom helye, lábam nyomának helye, ahol Izrael fiai között akarok lakni örökké.” Ezékiel 43,4–5.7
Van ma egy pillanat, amikor két úton indulhatsz el ugyanahhoz a dologhoz: az egyiket azért teszed, mert helyes, a másikat azért, mert valaki éppen néz. Vedd észre azt az egyet, amikor a második útra léptél volna.
Most fordulj vissza. Csináld meg ugyanazt csendben, tanú nélkül, vagy ha lehet, hagyd is el, csak ismerd be magadnak, hogy a szíj szélesítése volt a cél, nem a dolog maga.
Ha valaki ma megdicsér, ne told el magadtól. Fogadd el úgy, mint egy ajándékot, amit nem kellett kiérdemelned. Ez is a kapu nyitva tartásának egyik módja.