Válassz ki ma egy apró, hétköznapi pillanatot: egy várakozást, egy beszélgetést, egy csendes percet. Abban ne a múltra vagy a jövőre figyelj, hanem egészen oda tedd a szívedet, ahol éppen vagy. Merj teljesen jelen lenni ebben a pillanatban, fenntartás nélkül, úgy, ahogy az az asszony is csak vacsorát főzni indult, és mégis egész valójával megállt egy percre Isten előtt.

Ez a te emlékműved: nem kőbe faragott, hanem ma, most, egy őszinte figyelemben felépített.