Isten most is itt van
Isten most is itt van, és nem azt nézi, hányan tudnak a nevedről. Mielőtt bárkit kiválasztott volna, egész éjjel egy hegyen imádkozott - érted is, mielőtt még megszülettél volna.
Nem kell bizonyítanod, hogy megérdemled a helyed. Elég, hogy ma reggel idefigyelsz: Ő már az elmúlt éjjel, és minden korábbi éjszakán helyet készített neked.
A nap vezérigéje
„És mikor megvirrada, előszólítá az ő tanítványait, és kiválaszta azok közül tizenkettőt, a kiket apostoloknak is neveze.” Lukács 6,12-13 (Károli-fordítás)
A választás nem egy gyors döntés volt: Lukács előtte megírja, hogy Jézus egész éjjel a hegyen imádkozott, mielőtt lehívta volna őket. Simon és Tádé neve alig szerepel még egyszer az evangéliumokban - nem ők a leghangosabbak a tizenkettő közül -, mégis az a fal, amin ma a hitünk áll, az ő nevükre is épül.
Indulj a világosság felé Isten jelenlétében
Mielőtt Jézus egyetlen nevet is kimondott volna, már egy egész éjszakát rászánt arra, hogy imádkozzon értük a hegyen. A hívás nem azzal kezdődött, hogy valaki jól teljesített, hanem azzal, hogy Valaki egész éjjel ébren maradt miatta. Simon, akit Zélótának neveztek, és Tádé, akit Júdásnak is hívtak - két olyan név, amit a Szentírás jóformán csak egyszer, egy felsorolásban őriz meg -, pontosan ugyanazt a hívást kapta, mint Péter vagy János. Nem a hangjuk hallatszott a legjobban; egyszerűen ott álltak, amikor Jézus lejött a hegyről.
És amikor lejött, nem emelvényre állt. Lukács azt írja, sík helyre ment, oda, ahol a tömeg várta - betegek, megkötözöttek, olyanok, akik Tíruszból és Szidónból is eljöttek, mert hallották, hogy van, aki meggyógyít. Nem kellett hosszan könyörögniük: elég volt közel kerülni hozzá, és erő áradt ki belőle, ami mindenkit meggyógyított, aki hozzáért. Nem a szavak mennyisége számított, hanem a közelség.
Pál apostol pontosan ezt a közelséget nevezi meg az efezusi testvéreknek: már nem vagytok idegenek és jövevények, hanem Isten szentjeinek polgártársai, az Ő háznépe, az apostolok és próféták alapjára építve, a sarokkő pedig maga Krisztus. Ha ma reggel úgy érzed, mintha kívülről néznél be egy ablakon, amögött mások már otthon vannak, ez a mondat neked szól: a fal, amire téged is rátettek, nem te építetted, és nem is kell egyedül tartanod.
Egy mai, névtelenül kapott üzenet épp ebbe az irányba mutat: amikor valaki rosszul bánik veled, az nem csak sebet jelenthet, hanem lehetőséget is - ugyanazt, amit Simon és Tádé is megtapasztalt, amikor a nevük feledésbe merült, de a hűségük nem. Nem muszáj híresnek lenned ahhoz, hogy tartó kő legyél.
Mai lépés: lépj közelebb, ne hangosabban
Ma, ha valaki megbánt vagy mellőz, ne azzal válaszolj, hogy bizonyítani akarod az igazadat. Lépj egyszerűen közelebb Istenhez - egy rövid imával, egy csendes perccel -, és engedd, hogy Ő adjon erőt a válaszhoz.
Nem kell nagy gesztus. Simon és Tádé sem a hangjával, hanem a hűségével maradt meg a falban.
Dicsőítelek, élő Isten
Atyám, ki egész éjjel értem imádkoztál
Dicsőítelek, Atyám, mert mielőtt bárkit kiválasztottál volna, már egész éjszakán át imádkoztál - nem a sikerért, hanem magukért az emberekért, akiket ki akartál választani. Áldalak, mert ugyanúgy imádkoztál értem is, mielőtt felkeltem volna ma reggel.
Magasztallak, mert nálad nem a hírnév dönt: Simon és Tádé neve alig maradt fönn, mégis a házad falába tetted őket, és ott tartod mind a mai napig. Imádlak, mert a szereteted nem a teljesítményemre figyel, hanem arra, hogy odaállítasz a helyedre, és onnan nem mozdítasz el.
Úr Jézus, ki lejöttél a sík helyre
Dicsőítelek, Úr Jézus, mert nem emelvényre álltál, amikor a tömeg eléd ért, hanem lejöttél oda, ahol ők álltak - betegen, megkötözve, reménytelenül. Áldalak, mert ugyanígy jössz le hozzám is; nem várod meg, hogy felérjek hozzád.
Magasztallak, mert erő áradt ki belőled, és mindenkit meggyógyított, aki csak hozzád ért - nem a leghangosabb imádság, csak a közelség volt elég. Imádlak, mert a szereteted nem válogat aszerint, ki méltó az érintésedre; aki közel jön, az meggyógyul. Köszönöm, hogy sarokköve vagy egy háznak, amelyben nekem is van helyem.
Szentlélek Isten, ki egybeforrasztod a köveket
Dicsőítelek, Szentlélek Isten, mert te vagy az, aki a szétszórt köveket - engem, a szomszédomat, az idegent az utca túloldalán - egyetlen templommá formálod. Áldalak, mert nem kérdezed, melyik kő volt híres a bányában; mindegyiket a helyére illeszted.
Magasztallak, mert amikor magányosnak érzem magam, te emlékeztetsz: nem egyedül állok a falban, hanem körülöttem is kövek vannak, akiket ugyanaz a kéz rakott le. Imádlak, mert a benned való otthonosság nem érdem szerint jár, hanem ajándékként.
Szentháromság, egy élő Isten, ki házat építesz belőlünk
Dicsőítelek, Atya, Fiú és Szentlélek, egy élő Isten. Nálad senki nem marad kívülálló, aki egyszer közel merészkedett hozzád - a jövevényből polgártárs lesz, az idegenből háznép.
Ma nem azt nézem, mennyire ismernek az emberek, hanem azt, hogy Te hova építettél engem. Dicsőség néked, most és mindenkor. Ámen.
Itt vagyok, Uram
Itt vagyok, Uram, azzal a testtel és lélekkel, amit ma reggel kaptam - fáradtan vagy frissen, neked nem mindegy, melyik.
Hozom a magányomat is, azokat a pillanatokat, amikor úgy érzem, mintha jövevény lennék egy olyan világban, ahol mindenki másnak megvan a helye. Hozom a szorongásomat, amely gyakran onnan ered, hogy bizonyítani akarom, miért tartozom ide.
Hozom a családomat és azokat, akik ma utamba kerülnek - add, hogy úgy legyek közöttük, ahogy Te lejöttél a sík helyre: nem fentről, hanem közel. Hozom a munkámat és a döntéseimet is, különösen azokat, amikben még nem látom, melyik kő kerül rám.
Köszönöm, hogy nem kell híresnek lennem ahhoz, hogy tarthassalak. Maradj velem két percig csendben, mielőtt elindulok.
Mai dicsőítő ének
Ez az ének arról szól, hogy Krisztus a szegletkő, amire az egész ház épül - pontosan arról, amit a mai szentlecke mond. Ne háttérzeneként hallgasd: engedd, hogy most, amikor halkan kimondtad, hogy nem vagy idegen többé, ez legyen a bizonyságtevésed is.
Cornerstone
Hillsong Worship
Nem a neved tartja a házat - az, hogy odaépítettek.
A felhasznált források megtekintése
- A nap evangéliuma · Lukács 6,12-19 · Jézus egész éjjel imádkozik a hegyen, majd kiválasztja a tizenkét apostolt, és lejön közéjük sík helyre, ahol erő árad ki belőle és mindenkit meggyógyít, aki hozzáér
- A liturgikus szentlecke · Efezusiakhoz 2,19-22 · már nem vagyunk idegenek és jövevények, hanem Isten szentjeinek polgártársai és háznépe, az apostolok alapjára építve, a sarokkő Krisztus
- Válaszos zsoltár · Zsoltár 18 · az egek beszélik Isten dicsőségét, és szava eljut a föld végső határáig
- Ciszterci Ház, Baja · 10.28 · „Amikor valaki rosszul bánik veled, tekintsd lehetőségnek…” (a mai üzenet tárgysora, szöveg nélkül érkezett)
- A pápa októberi imaszándéka · a mentális egészség egyházi támogatásáért, a stigmatizáció és a megkülönböztetés megszüntetéséért
A mai útravaló magja a nap evangéliuma (Lk 6,12-19: egész éjszakányi imádság, majd a tizenkettő kiválasztása és a gyógyító erő, amely mindenkihez eljut, aki közel kerül) és a liturgikus szentlecke (Ef 2,19-22: már nem vagyunk idegenek, hanem Isten háznépe, a sarokkő Krisztus). A Ciszterci Ház mai tárgysora - szöveg nélkül érkezve is - szépen illett a mai gyógyulás-témához. A Barsi Balázs-blog (barsitelekmm.blogspot.com) ma reggel még nem közölt október 28-i bejegyzést; a legutóbbi elérhető írása (10.27, a házasságról) tegnap már szerepelt az útravalóban, ezért ma nem használtuk újra. A Gmail-fiók a mai futás során kvóta-hibát ("Resource has been exhausted") jelzett a Jesus Calling, Daily Hope, First15, Egy Csoda Minden Nap, Regnum Christi és a Napi e-vangélium leveleinek keresésekor, ezért ezek mai száma nem volt elérhető - a mai tartalom a liturgia és a Ciszterci Ház tárgysora köré épült.
Az út, amit együtt járunk
Tegnap egy mustármagnyi bizalmat kértem tőled. Ma egy lépéssel tovább hívlak: lásd meg, hogy nem egyedül állsz - már be vagy építve egy házba, ami nálad régebb óta áll.