Isten most is itt van
Isten most is itt van, abban a csendben is, amire már nem is figyelsz, mert megszoktad, hogy nem jön rá válasz. Nem azért hallgat, mert nem hallja, amit mondasz - hanem mert már rég elkezdte azt, amiért éppen imádkozol.
Nem kell hangosabban kiáltanod, hogy meghalljon. Elég, ha ma reggel egy pillanatra tudomásul veszed: a kéréseid mögött már ott a keze.
A nap vezérigéje
„Jézus arra tanította őket, hogy szüntelenül kell imádkozniuk, és nem szabad belefáradniuk.” Lukács 18,1
A történet egy özvegyasszonyról szól, aki addig zaklatja az igazságtalan bírót, amíg az - csak hogy végre békén hagyja - igazságot szolgáltat neki. Jézus nem azt mondja, hogy Isten ilyen bíró. Azt mondja: ha még egy ilyen bíró szíve is enged a kitartásnak, mennyivel biztosabban megteszi ezt egy Atya, akinek nem a nyugalma, hanem a gyermeke java a tétje.
Indulj a világosság felé Isten jelenlétében
Az özvegy nem azért nyer, mert jobban imádkozik, mint mi. Azért nyer, mert nem hagyja abba. A bíró, akihez jár, sem Istentől nem fél, sem embertől nem tart - mégis igazságot szolgáltat neki, csak hogy végre nyugta legyen tőle. Jézus ebből a sötét képből von egy fényes következtetést: ha még egy ilyen bíró szíve is megenged a kitartásnak, mennyivel biztosabban hallja meg a hangot egy Atya, akinek nem a nyugalma a tét, hanem a gyermeke java.
A kérdés tehát nem az, hogy Isten meghallgat-e. A kérdés az, hogy mi bírjuk-e addig, amíg a válasz megérkezik. Jézus pontosan ezt nevezi meg a történet végén: nem azt kérdezi, talál-e igazságos bírót a földön, hanem hogy talál-e hitet - azt a fajta makacs, nem lankadó bizalmat, amivel az özvegy minden nap visszatért.
János apostol levele egy egészen más képet hoz, mégis ugyanide fut ki. Gájuszt dicséri, mert befogadta azokat, akik idegenként, az igazságért járva érkeztek hozzá - és arra kéri, küldje tovább őket útjukra, ahogyan Istenhez méltó. Nem mindenki megy. De aki otthon marad, társa lehet annak, aki elindul: étellel, szállással, egy jó szóval, azzal, hogy nem hagyja egyedül a terhet. A kitartás, amiről Jézus beszél, és a hűség, amiről János ír, ugyanabból a forrásból táplálkozik - abból, hogy valaki nem adja fel a másikat, se imában, se tettben.
És itt ér össze a mai nap harmadik szála. Van egy üzenet, ami ma reggel is megérkezett hozzád, és egészen másról látszik szólni, mégis pontosan ebbe a képbe illik: Isten már most, válasz előtt, úgy néz rád, mint aki igazzá lett az Ő vérében, és akit a benne élő Lélek dicsőségről dicsőségre formál (2Kor 3,18). Nem azután kezdi el ezt a munkát, hogy kitartóan imádkoztál. Közben végzi. A te dolgod nem az, hogy kicsikard - hanem hogy ott maradj, ahol formálnak.
Mai lépés: vidd vissza egyszer még azt az imát, amit már feladtál
Gondolj egy ügyre vagy emberre, akiért már nem is imádkozol, mert úgy érzed, úgysem változik semmi. Ma mondd el még egyszer, röviden - nem azért, hogy meggyőzd Istent, hanem hogy közel maradj ahhoz, aki már dolgozik rajta.
Ha teheted, tégy ehhez hozzá egy bátorító szót valaki felé, aki csendben visz tovább valamit - egy szolgálatot, egy terhet, egy hűséget, amit talán senki sem köszönt meg neki.
Dicsőítelek, élő Isten
Atyám, ki nem a nyugalmadért, hanem értem engedsz az imának
Dicsőítelek, Atyám, mert nem azért hallgatsz meg, hogy végre békén hagyjalak, mint az a bíró a történetben - azért hallgatsz meg, mert az én javam a Te ügyed is. Áldalak, mert amíg én számolom a napokat, amikor még nem jött válasz, Te már elkezdted azt, amit kérek.
Magasztallak, mert a szereteted nem fogy el attól, hogy sokszor visszatérek ugyanazzal a kéréssel - minden visszatérésemben inkább örömödet leled, ahogy egy apa örül, ha a gyermeke újra odabújik hozzá. Imádlak, mert Te vagy az, aki nem a kitartásom mértéke szerint mérsz engem, hanem a saját hűséged szerint.
Úr Jézus, ki igazzá tettél, mielőtt bármit is tehettem volna érte
Dicsőítelek, Úr Jézus, mert a véred az, ami igazzá tesz engem - nem a győzelmeim, nem az, hogy mennyire kitartóan imádkoztam. Áldalak, mert negyven napon át Te magad is imádkoztál a pusztában, mielőtt egyetlen szót is szóltál volna az emberekhez, és onnan tudom, hogy az ima nem az erőtlenek menedéke, hanem az Istenfiú útja.
Magasztallak, mert Tamást sem a kételye miatt dorgáltad meg, hanem a sebeidet mutattad neki - Te inkább bizonyítékot adsz, mint szemrehányást. Imádlak, mert amikor eljössz, nem azt nézed, győztesen érkeztem-e, hanem hogy maradt-e bennem annyi hit, amennyi ahhoz kell, hogy még mindig Feléd forduljak.
Szentlélek Isten, ki dicsőségről dicsőségre formálsz, amíg én csak imádkozom
Dicsőítelek, Szentlélek Isten, mert Te vagy, aki bennem laksz, és nem vársz arra, hogy készen álljak - már most, ebben a pillanatban is alakítasz, dicsőségről dicsőségre, ahogy egykor Mózes arca is ragyogott attól, hogy az Urat nézte. Áldalak, mert nem kényszerítesz semmire - csak teret kérsz, hogy vezethess, és ahol teret kapsz, ott csendben, de biztosan dolgozol.
Magasztallak, mert Te vagy, aki az emmauszi tanítványok lassú, csalódott lépéseiből tüzet gyújtottál, amikor felismerték, hogy Ő volt az, aki egész úton mellettük járt. Könyörgöm, ragadj meg engem is úgy, ahogy az apostolokat pünkösdkor: ne csak halljam, hogy bennem élsz - érezzem is, hogy ma minden lépésemben Veled járok.
Szentháromság, egy élő Isten, ki a várakozásban is munkálkodsz
Dicsőítelek, Atya, Fiú és Szentlélek, egy élő Isten. Te vagy az Atya, ki sosem fáradsz bele abba, hogy hallgass engem; Te vagy a Fiú, ki igazzá tettél, mielőtt kértem volna; Te vagy a Lélek, ki közben is formálsz, amíg én csak várok és imádkozom.
Ma nem azért akarok kitartani, hogy kicsikarjak Tőled valamit - azért akarok kitartani, hogy közel maradjak ahhoz a munkához, amit már elkezdtél bennem. Dicsőség néked, most és mindenkor. Ámen.
Itt vagyok, Uram
Leülök most eléd, Uram, és beismerem: van legalább egy ima, amit szép csendben abbahagytam, mert úgy tűnt, nem vezet sehova. Hozom most vissza eléd - nem azért, mert kétségbe vonom a jóságodat, hanem mert szeretnék közel maradni ahhoz, amiben hiszek.
Tudom, hogy van bennem magány, amit senki más nem tölthet be, és fáradtság, ami szívesen feladná a várakozást. Nem szépítem ezeket - de ma inkább arra kérlek, taníts meg úgy várni, hogy közben ne álljak meg.
Hozzád hozom azokat is, akik ma mellettem elindulnak valamilyen úton - egy feladatban, egy nehéz beszélgetésben, egy szolgálatban, amiről talán senki sem tud. Add, hogy aki mellettük állok, társuk lehessek, ahogy János kérte Gájusztól: étellel, szóval, azzal, hogy nem hagyom egyedül a terhüket.
Kérlek, töltsd be ma a napomat a Szentlelkeddel, hogy ne csak várjak, hanem közben formálódjak is - dicsőségről dicsőségre, ahogy már elkezdted. Előre hálát adok azért, amit ma fogsz tenni bennem, még mielőtt látnám az eredményét.
Köszönöm, hogy nem a kitartásom mértéke szerint szeretsz - hanem úgy, mint aki már most igazzá tett engem.
Most egy pillanatra engedd, hogy Isten úgy nézzen rád, ahogy Ő lát téged: készen, szeretve, formálás alatt.
Mai dicsőítő ének
Ez az ének arról szól, hogy Isten nem akkor kezd dolgozni, amikor meglátod a választ, hanem jóval előtte, a sötétben is. Hallgasd úgy, mint az özvegy kitartását dallammá formálva: nem azért énekled, mert már látod az utat, hanem mert hiszed, hogy Ő már jár rajta.
Way Maker
Sinach
Nem a válasz érkezik meg előbb - Isten munkája már elkezdődött benned.
A felhasznált források megtekintése
- A nap olvasmánya · Szent János apostol harmadik levele 5-8 · hűséges támogatás azok mellett, akik az igazságért járnak
- A nap evangéliuma · Lukács 18,1-8 · a kitartó özvegy és az igazságtalan bíró példabeszéde
- „Jöjjön el a Te országod!” (korábban Ciszterci Ház – Baja) napi üzenete · 11.14 · „dicsőségről dicsőségre” formál a bennünk élő Lélek
- Zarándok.ma Napi ráhangoló, Barsi Balázs atya elmélkedésével (barsitelekmm.blogspot.com) · 11.14 · az evangélium terjesztésének közös felelősségéről
- Regnum Christi napi elmélkedés · 11.14 · Lk 18,1-8 alapján, a szüntelen imáról és Szent Tamás apostol hitéről
- Egy Csoda Minden Nap (Jesus.net) · 11.14 · Jeremiás 29,11 alapján, a reményről, amit Isten jelenlétében kapunk
- Napi e-vangélium (Evangélium365) · 11.14 · a nap evangéliuma
A mai útravaló gerince Jézus szavából (Lk 18,1-8: a kitartó özvegy és az igazságtalan bíró) és Szent János apostol harmadik leveléből (3Jn 5-8: hűséges támogatás azok mellett, akik az igazságért járnak) él, amit a „Jöjjön el a Te országod!” mai, képes üzenete világított meg: hogy a bennünk élő Lélek már a válasz előtt is dicsőségről dicsőségre formál (2Kor 3,18). A Zarándok.ma Napi ráhangoló levele és a barsitelekmm.blogspot.com bejegyzése (Barsi Balázs atya elmélkedése) ugyanerre a napra, az evangélium terjesztésének közös felelősségére irányította a figyelmet. A Regnum Christi és az Evangélium365 megerősítette a mai evangéliumot, az Egy Csoda Minden Nap Jeremiás próféta szaván keresztül a reményről szólt. A Jesus Calling levele a mai napra sem érkezett meg; a Daily Hope (Rick Warren) és a First15 levele saját, önálló sorozatát folytatta, más témában, ezért ezeket nem használtam fel a mai közös üzenetben.
Az út, amit együtt járunk
Tegnap arról volt szó, hogy a hétköznapi élet nem sodor el Istentől, csak az, ha elfelejtünk benne ébren maradni. Ma ez tovább mélyül: az ébren maradás imában azt jelenti, hogy nem hagyod abba a kopogtatást - mert közben már az, aki bent lakik benned, dicsőségről dicsőségre formál.